Galyatető első megnevezett épülete a Samassa egri bíboros érsekről elnevezett menedékház volt (1894). A nyitott épület a fáradt turistáknak pihenőhelyet és éjjeli szállást nyújtott, az idők folyamán azonban a tetejét eltüzelték, köveit széthordták. Később jött egy új nemzedék, a Magyar Hegymászók Egyesülete, amelynek tagjai 1921 és 1924 között a Nagy-Galya ormán, az egri érsekségtől 30 évre bérelt területen terméskőből megépítették az „Egyetemiek menedékházát”. Az épület mellett tartalék fa menedékház, kilátó és 3 síugró sánc is volt. Emellett a Posta-, Távbeszélő- és Távíróügynökség, a meteorológiai intézet észlelőállomása, valamint az országos mentőállomás 1. számú állomása kapott itt helyet.
A menedékházban 2 nagy étterem, klubszoba és könyvtár is működött. Emellett volt gondnoki szoba, postahivatal és 6 hálóterem, 57 ággyal. Tartalék fekvőhelyből 40-et találtak itt a turisták. Izgalmas hegyvidéki élet folyt itt, a konyha folyamatosan üzemelt, síversenyeket rendeztek, a menedékház tanfolyamoknak, iskolai kirándulásoknak is helyet adott. Mindent összevetve az Egyetemiek menedékháza európai szintű, az alpesi és tátrai házakkal vetekedő épület volt. Akkoriban a Galyatető környéki útjelzéseket az MHE tagjai tartották karban, valamint tevékeny alpin szakirodalmi működést is folytattak. Körükből került ki a Turistaság és Alpinizmus szerkesztőgárdája és a munkatársak jelentős része.
A Péter hegyesén 1934-ben adták át az Andezit-kilátót, amely akkoriban a lombkorona fölé magasodva nyújtott páratlan panorámát.
A mai Galyatető Turistacentrum alapjául szolgáló épületet 1938-ban építették. A leírások szerint az építményen próbálták ki, hogy az akkoriban luxusberuházásnak számító Nagyszálló köveiből miként építkezzenek, később pedig építési irodának és munkásszállásnak használták. A hotelt 1939-ben adták át. Érdekessége, hogy a fürdőrészlege is már abban az időben megépítésre került. Miután a munkások elhagyták a területet, az üresen maradt házba a szálló cselédsége és kiszolgálószemélyzete költözött.
A II. világháború után a Nagyszálló élmunkásüdülővé, majd később SZOT-üdülővé vált, a mi épületünkben azonban továbbra is a személyzet kapott helyet.
Később az épületben pékség nyílt, s ekkor építették hozzá a kéményt is. Ezt követően síszerviz és -kölcsönző üzemelt benne. Az utolsó időkben még kocsiszín is volt. Az első általunk készített építési fotókon látható nagy garázskapukat ebben az időben építették.
Az épület mögött a korabeli építésvezető családjának háza kapott helyet, amely később sokáig működött általános iskolaként. Sajnos az állaga a hosszú kihasználatlanság ideje alatt erőteljesen leromlott, így az újjáépítés alkalmával csak az utcafronti szakaszt lehetett megtartani.
Évtizedekig csak vegetált az eredetileg mátrai andezitből készült épület, amelyet nem kímélt az idő vasfoga. 2014-ben munkagépek, építőmunkások jelentek meg a területen, hogy a régivel harmóniában egy minden igényt kiszolgáló, modern épület születhessen meg mintegy 50 tonna betonvas, 12 km gyengeáramú vezeték, 24 km villamos vezeték felhasználásával. A 770 négyzetméter alapterületű turistaházban 52 fő pihenheti ki a kirándulás fáradalmait, az étterem pedig 70 vendéget tud fogadni.
Az építészeknek számos nehézséggel kellett megküzdeniük az épületek tervezésénél és megújításánál: például a kilátónál kérdés volt, hogy a 13 méter magas látszóbeton magasítás miatt meg fog-e állni, ezért ki kellett bélelni az épületet egy vasbeton szerkezettel, így került kívülre a dupla lépcsőspirál, amely a kétirányú közlekedést szolgálja. A turistacentrumnál hőszigetelni kellett az öreg épületet, de ha kívülről történik mindez, akkor eltakarták volna a ház legfontosabb ismertetőjegyét, a mátrai andezitet, ezért a belső oldalon, az épület régi részében kellett megoldást találni, és csak ott lehetett kivinni a burkolatot, ahol új részeket építettek a házhoz.
Az építési folyamat megmérettetései mellett az eredmény mégis egy olyan építészeti együttes lett, amelyben mindenki megtalálhatja az igényszintjének megfelelő szolgáltatást, és jól érezheti magát.
SZERETJÜK A TERMÉSZETET
Vendégségbe járunk hozzá, tudatosan törekszünk rá, hogy zöldek legyünk, mint Ő. Olyan környezettudatos szemlélettel lépünk be az erdőkbe, járjuk a hegyeket-völgyeket, amellyel megtiszteljük és fenntarthatjuk a természetet.
Utazásainkhoz lehetőség szerint a helyi és a helyközi közlekedést vesszük igénybe, bringát, kisvasutat használunk, no és a bakancsunkat. Autóval nem terheljük a környezetet, ám ha másképp nem juthatunk el a kiindulópontra, akkor igyekszünk minden ülőhelyet kihasználni a kocsiban.
NEM ÁRTUNK
A kijelölt túraútvonalakról nem térünk le, az ott élő állatokat nem zavarjuk meg, a növényeket nem tépjük le. Amit magunkkal viszünk a természetbe, azt hátizsákunkban haza is visszük! Nem szemetelünk.
ÓVJUK AZ ÉRTÉKEKET
A természetben semmi sem felesleges. Minden virágnak, mohapárnának, ágnak fontos szerepe van: búvóhely, fészekrakó hely, párzóhely, élelemforrás. Sosem gyűjtögetünk feleslegesen, a gyűjtögetésre vonatkozó előírásokat mindig betartjuk.
Vigyázunk az erdőkben kialakított objektumokra, pihenőhelyekre, hogy az utánunk érkezők is örömüket lelhessék bennük.
BIZTONSÁGRA TÖREKSZÜNK
Nem vállalunk felesleges kockázatot: feltöltött telefonnal, megfelelő túraapplikációt használva, a felkeresett terület turistatérképével indulunk útnak, felkutatjuk a lehetséges szállásokat, helyi vendéglátókat, segítségnyújtó pontokat.
Felmérjük a képességeinket, meghagyjuk a profiknak a teljesítményhajhászást, és olyan túrát választunk, amely erőnlétünknek, egészségügyi állapotunknak megfelel.
Túrajelzések mentén haladunk, a turistautakról védett természeti területeken nem térünk le. Kijelölt sátorhelyeket veszünk igénybe, a tűzrakási szabályokat betartjuk.
Szélsőséges időjárás esetén előzetesen (például egy applikáció segítségével) tájékozódunk, hogy az esőzések, esetleges havazások miatt előfordulnak-e veszélyek, lezárások, járhatatlan szakaszok a kiszemelt túraútvonalon. Villámlás esetén elkerüljük a fákat, a kitett, nyílt magaslatokat, illetve a lehető leggyorsabban menedéket keresünk.
Amennyiben vadakkal találkozunk, nem teremtünk velük kapcsolatot, higgadtan eltávolodunk tőlük, ha kell, akár felkapaszkodunk egy fára, végveszélyben zajt csapunk, megpróbáljuk elriasztani őket.
Vész esetén a központi segélyhívó számot tárcsázzuk: 112. Ha baleset történt, telefonnal mindig a sérült mellett maradunk, hogy a telefonközpontból irányított segítségnyújtást végrehajthassuk.
ELŐRELÁTÓK VAGYUNK
Számítunk rá, hogy az időjárás változékony és szélsőséges lehet a Mátrában. Olyan öltözetben, lábbeliben és eszközökkel kelünk útra, amelyek védenek a napsugárzás, az eső, a hideg ellen. A kényelmes, páraáteresztő, vízálló, rugalmas, hőszigetelő öltözetek elsősorban szakboltokban szerezhetők be.
Mindig gondoskodunk kellő mennyiségű ivóvízről, kulacsunkat mindig színültig töltjük. Ennivalót is viszünk magunkkal, hogy legalább 3 óránként kellő energiához jussunk. Egészséges megoldás az energiaszeletek, a szőlőcukor és az olajos magvak fogyasztása.
Gondolunk a „kártevőkre”, a csípéseikre tartunk magunknál természetes védőszereket, mint a levendulaolaj vagy a citromfűolaj. Hátizsákunkban ott lapul vész esetére a a fertőtlenítőszer, a sebtapasz, a kötszer, illetve a legfontosabb gyógyszerek csomagja. Ha rendszeres jelleggel gyógyszert kell szedünk, azt magunkkal visszük a túrára. Ha allergiánk van bármivel szemben, ennek tényét szükség esetén időben közöljük.
SEGÍTÜNK EGYMÁSNAK
Nem korlátozzuk, sürgetjük egymást, főként nem veszélyeztetünk másokat. Aki lefelé tart, azt segítjük, aki felfelé kapaszkodik, az elsőbbséget élvez. A „jut is, marad is” elvét követve az ösvényeken és a pihenőknél másoknak is adunk időt és helyet, hogy a saját ritmusukban haladjanak és pihenjenek. Ha bringázunk, gondolunk az idősekre és a gyerekekre: lassítunk a közelükben.
Nem zavarjuk egymást, csupán akkora zajt keltünk – olyan hangosan játszunk, tréfázunk –, amely nem zavarja mások nyugalmát.
KUTYABARÁTOK VAGYUNK
A kedvencekkel csak akkor indulunk útnak, ha erre már mind felkészültünk: gazda és kutya egyaránt. Tudjuk irányítani, megismertettük másokkal, képesek vagyunk fegyelmezni négylábú társunkat. Pórázon vezetjük kedvencünket az erdőben, piszkát pedig gyűjtőzsákba szedjük, ahogy lakhelyünkön is tesszük.
NEM HAGYUNK NYOMOT
Túrázunk, kirándulunk, vendégségbe járunk a természetbe. Nem hagyunk rajta nyomot, nem teszünk benne kárt, nem változtatjuk meg. Nem hagyunk ott semmit, csak a lábnyomunkat. Hazatérünk jó emlékekkel, kellemes érzésekkel, ami egy természetszeretőnek épp elegendő.
Sok szép erdei barangolást és emlékezetes túrát kívánunk mindenkinek!
Ha zarándokútra kelsz, különleges bivakokban pihenhetsz a Galya-kilátóban, csillagfényes égbolt alatt keresheted kérdéseidre a válaszaidat, és napfelkeltével inspirálódhatsz. Ha betérsz hozzánk, közösségi szálláshelyünkön, a dormitóriumban is megszállhatsz vagy akár sátorozhatsz. A jótékony magányt kereső vendégeink elmélkedését szolgálja az a szabadtéri teraszunkról megközelíthető, ablakok nélküli „csendes helyiség”, ahová a fény a Göncölszekér, illetve a Kisgöncöl alakzatban elhelyezkedő réseken keresztül szűrődik be.
